„Azzá válhatok, aki lehetek”

Akkor, „amikor elengedem, aki vagyok” .  Elengedni? Valójában mit? És hogyan? És honnan tudhatom, hogy ki is lehetek?

 

 A változás mibenléte

Változni és változtatni az ember ősi, archaikus vágya, a fejlődés alfája és omegája. A változás megújulás, lehetőség új perspektívák megismerésére, új világok, emberek, szerepek, felfedezésére. A változás kihívás. S talán ez az igazán elrettentő is benne. Hisz rögtön felvetődik az emberben: Vajon meg tudok felelni? Meg tudom oldani? Jót fog hozni Nekem?

S a személyiség függvénye, hogy magabiztos vagy igencsak elbátortalanodott válaszok születnek ezekre a kérdésekre. Mert bizony a változás bizonytalanságot rejt, az eddig megszokott, jól vagy rosszul, de működő szemlélet, viselkedés, s akár élettér átalakítását jelenti.

És innentől akár minden teljesen kaotikussá is válhat. Hisz egy szorongó, bizonytalan ember meggyőzi magát, hogy jó az neki, amiben éppen van, neki biztos, hogy nem sikerülne az új kihívásnak megfelelni, s ennél már csak rosszabb lehet úgyis. Ebből az ördögi körből pedig nehéz kilépni. Hisz a torz önértékelés, a  téves helyzetfelismerés, az embernek önmagáról és a világról alkotott hiedelmeinek inadekvát volta lehetetlenné teszi a változást, egészen addig, amíg valamilyen külső hatás vagy belső motiváció rá nem kényszeríti a helyzete újjáértékelésére, s ezáltal a változásra. Merthogy a fejlődés érdekében az embernek többször is újjá kell születnie élete során.

Flow, az újjászületés élménye     

Nem mindegy ugyanakkor, hogy hogyan történik ez a bizonyos „újjászületés”. Mert ha bizonytalanság, kényszeredettség jellemzi, pozitív végkifejletre igen csekély az esély. Ellenben, ha az ember mint lehetőségre, mint valami új kezdetére tekint, ha nyitott egy új világ megismerésére, akkor mindenképpen sikerre számíthat.

            A felnőtt, érett személyiség a flow elérésére törekszik. A flow nem más, mint a tökéletes élmény maga. Hogy ilyen nem létezik? Ez a kezdetben szükséges szkepticizmus eloszlik akkor, mikor az ember megtapasztalja a flow-t. Vagyis amikor tudatosul benne, hogy egy bizonyos cselekvés tulajdonképpen a flow élményét nyújtotta neki. Aztán elkezdjük keresni, talán kergetni, mint a boldogság kék madarát, pedig a legfőbb attribútuma: mi magunk teremtjük meg. De mi is akkor az a bizonyos flow?

A flow angolul folyást, áramlást, lebegést jelent eredetileg. Csíkszentmihályi Mihály 1990-ben megjelent könyve azonban teljesen új értelmet adott ennek a fogalomnak. Több mint két évtizedes kutatás eredményeinek összegzéseként alkotta meg a flow (áramlat) elméletét. Ennek lényege, hogy az ember teljesen átadja magát az éppen végzett tevékenységének. Hogyan érhető el mindez? Akkor tapasztalhatja meg az ember a flow élményét, ha teljes mértékben képes átadni magát az aktuálisan végzett feladatnak, minden figyelmét erre összpontosítja, így nem befolyásolják a külső ingerek sem. Ezáltal birtokolja a szituáció feletti kontroll érzését, ami magabiztossággal tölti el, hisz a külvilágban uralkodó káosz ellenére az univerzum kicsiny darabjára befolyással bír. Így az igazi jutalom annak az érzése, hogy képes vagyok megcsinálni, s ez a jóérzés a legfontosabb jutalom is. És mivel az ember belemerül a tevékenységbe, élvezi azt, kizárja a külvilág ingereit is, így az Énje nem kerülhet veszélybe, nem kell a külvilági értékeléstől tartania, így sokkal felszabadultabb lehet. És mindeközben az órák szállnak, mert míg az unalmas elfoglaltságok közben csigalassúsággal vánszorognak a percek, a flow hatása alatt az ember észre se veszi az idő múlását.

Persze ehhez világos, egyértelmű célok kellenek, valamint hogy az egyén képességei és a feladat nehézsége egyensúlyban legyen, és hogy a tudat erős fókuszáltsága által a tevékenység alatt felmerülő jelzésekre képes legyen azonnal reagálni az ember.

            Na de mégis hogyan határozhatja meg a flow élménye magát a változást? Valójában a változás által is megtapasztalhatja az ember a flow élményét. Hisz, ha az ember elhatározta, hogy változtat, tudja, mit akar, akkor csak élvezni kell, ahogy tulajdonképpen megtörténik vele az újjászületés.

„…az élet felfogás dolga”

És mi van akkor, ha valaki nem tudja pontosan, mit is akar. Ha érzi, hogy nem az igazi, amiben benne van, de bizonytalan, másban jobb lenne vajon.

A változás kétféleképpen történhet: vagy az ember életében bekövetkezik az újjászületés szüksége vagy a külső körülmények kényszere által. Bármi is generálja a változást magát, az a cselekvő személytől függ, hogy az adott helyzetet tudatosan, kontrollálva, saját fejlődése érdekében áramlat élményeként éli meg, vagy áldozatként tekintve önmagára úszik az árral. A legfontosabb tehát hogy a változást lehetőségnek kell tekinteni, még akkor is, ha kényszerből kell továbblépni. Hisz „a világ változás, az élet felfogás dolga.” (Marcus Aurelius)

 valtozas

Íráselemzés

        És hogyan támogathatja a „változásunkat” az íráselemzés? Először is annak feltárásában, hogy egyáltalán készen állunk-e a változásra, kellőképpen nyitottak vagyunk-e az új kihívásokra, képesek vagyunk-e megragadni a kínálkozó lehetőségeket.

Az íráselemzést az teszi igazán különlegessé, hogy az alkotó személyiség dinamizmusát vizsgálja. Azaz, hogy feladathelyzetben mennyire tudatos, avagy mennyire az érzelmei vezérlik. Hogyan tudja rövid és hosszú távon megszervezni a teendőket, milyenek a szociális kapcsolatai, mi jellemzi az önértékelés-önbecsülés-önmegvalósítás dimenzióját, milyenek a mindennapok iránytűi, milyen a munkához való hozzáállása.

Az teszi különlegessé és egyedivé a személyiséget, hogy mindezen tényezők hogyan függnek össze. Az íráselemzéssel a változás is nyomon követhető. Váljon minél hatékonyabbá és eredményesebbé a mindennapokban, valósítsa meg a „flow”-t az életében,  merjen változni, hogy a lehetőség eséllyé váljon: „amikor elengedem, aki vagyok, azzá válhatok, aki lehetek.” (John Heider)

 

Október 15-november 15 között megrendelt írásvizsgálatok kedvezményes díja:
12490 forint helyett 9990 forint.