Digitális bennszülöttek és az új nyelv-tan

„Nyelvem határai a világom határai.” Milyen nyelvet beszélnek ma a digitális bennszülöttek, azaz az interneten és okostelefonon szocializálódott lurkók, akik már beleszülettek a digitális világba? Milyen határok közt bolyong az ebbe bevándorló szülő, pedagógus? Hogyan lehet az új nyelv tanát birtokolni? Hogyan segíthet maga a bevándorló az öslakosnak belakni saját világát?

A digitális bennszülöttek világa

A digitális bennszülöttek kifejezés 2000 körül jelent meg a szakirodalomban, mint a digitális kor gyermekeinek megjelölő kifejezés, s mára már terminus technikussá vált. Azaz olyan szakkifejezéssé, amely egy új tudományos gondolkodás alappillére. Hiszen az a felismerés, hogy a mai gyereket direkt módon milyen technikai eszközök veszik körül kvázi születésük pillanatától, új megközelítést igényel a biológia, a pszichológia, a pedagógia és még számos tudományterület által. Mindazon ingerek, melyek érik őket nap mint nap, hatással vannak rájuk. A neurobiológia legújabb kutatásai szerint: az ő agyuk huzalozása már más, mint szüleiké. Az agykutatás hétmérföldes csizmáját még nem birtokoljuk, így a tudósoknak mindössze feltételezéseik vannak az agy plaszticitását illetően, ami viszont biztos, ma még ennek rövid és hosszútávú hatásai tulajdonképpen beláthatatlanok.

                       diszg1

Némileg megfoghatóbb a szociálpszichológia megközelítése, mely szerint a különböző fejlődési tapasztalatokat átélt „agyak” különbözőképp fejlődnek, és azok az emberek, akiket az őket körülvevő kultúrától különböző benyomásokat szereztek, különbözőképp gondolkodnak. A környezet és a kultúra, amelyben az emberek felnevelkednek, befolyásolja, sőt, meghatározza legtöbb gondolkodási folyamatukat. Így a külvilág ingereinek özönéből aszerint lesznek benyomások, tapasztalatok, kognitív mintázatok, hogy milyen szűrőn keresztül érkeznek ezek. Ezt a bizonyos szűrőt némiképp a szocializációs során formálhatjuk.

Mindenesetre az agy működése és a gondolkodási minták nem változnak meg máról-holnapra.

Arról pedig még ennyi információ sincs, hogy a közösségi kapcsolatok ily módon történő átértékelődése, a személyes kontaktusok háttérbe szorulása, az ingerek túlburjánzása hogyan érinti az érzelmi fejlődését a gyereknek.

Azt, hogy hosszabb távon hogyan fog a digitalizált működésmód konstruálódni, azaz az ember biológiai-kognitív-emocionális apparátusának évmilliós programját mindez hogyan és milyen módon tudja átírni, igazából még senki sem tudja.

Térkép a tájhoz

Azt is látható, hogy még maguk a bennszülöttek is csak ámulnak-bámulnak az információs szupersztráda övezet szép új világon, formálják a szavakat világuk meghatározásához. Új kompetenciákat tanulhatnak itt: a háromdimenziós tér vizuális ábrázolásának értelmezését (ábrázolási képesség); a vizuális-térbeli képességeket; mentális összerendeléseket, az “induktív felfedezést” (megfigyelések, hipotézisek megfogalmazása, szabályok kikövetkeztetése), a figyelemmegosztást (például több hely párhuzamosan történő megfigyelését), és a várt vagy váratlan ingerekre adott gyorsabb választ. Amit erősítünk, az fejlődik, amit elhanyagolunk, az előbb-utóbb leépül. Az agy nem szerveződik újjá véletlenül, könnyedén, vagy véletlenszerűen. Erőfeszítést igényel. Mert a változó körülmények nem hozzák magukkal a teljes működésmód rekondicionálását. Ebben segíteni kell. És mivel ez többletenergiát igényel, a bevándorlók tudatosságán és kreativitásán múlik, hogyan teszik ennek folyamatát komfortosabbá. Hisz az iskolába kerülve az új nyelvet a régihez kell igazítani.

Merthogy az olvasás-írás erőfeszítést igényel, több munkafolyamat összehangolása szükséges ahhoz, hogy szavak legyenek a hangsorokból, vagy kriszkraszkok értelmes betűhalmazzá váljanak. Az agynak külön programozásra van ehhez szüksége. Alapvetően ez nem kompatibilis a digitális bennszülöttek nyelvével.  Ezt már az internet és médiumok határtalansága határozza meg: idő- és térnélküliség, hipertextualitás, online térben létezés, a mindenhatóság érzete. Még a mai szülő-generáció, a digitális térbe bevándorlók ezt a nyelvet beszélik akcentussal, azaz bizonytalanok a multimediális készségeik, tétován botorkálnak Ariadné fonala után kutatva.  Addig a felnövekvő generációnak magának a nyelvtanulásnak az alapképességei hiányoznak. Így nem is várható, hogy az írás, olvasás, fogalmazási készség már a digitális írástudó valódi kompetenciája legyen.

Belakni az új világot

A digitális bevándorlók, szülők és pedagógusok együttes felelőssége, hogy az új világ lehetőségeit kihasználva, azokra építve, a hiányosságokat kompenzálva megtanítsák a nyelvtan alapjait. Miközben maguk is részeivé válnak a multimediális térnek, s a változás folytonosságát követve akcentusukat csiszolják.

Ez a rovat ebben nyújt segítséget az új nyelvet magoló digitális bevándorlóknak. Hogyan tud a kívülről érkező a benne lévőnek segíteni belakni saját világát? Hogyan alapozzuk meg a gyerekek nyelvelsajátításának alapjait, hogy több nyelven beszélő kompetens személyekké válhassanak?  Az iskolai sikeresség alapja, hogy mindkét nyelvet „beszélje” a gyerek.

diszg2

Az első nyelvlecke így azt járja körül, hogy miért kell mindkét nyelvben erősnek lennie az iskolába kerülő gyerkőcnek, azaz hogyan kerülheti el, hogy a diszlexia, diszgráfia és egyéb tanulási zavarok miatt hiába keresse a labirintusból kivezető utakat.