Hála a reziliencia jegyében

A reziliens képességeink fejlesztése olyan, mintha arany lelőhelyekre találnák önmagunkon belül.”

Az  első  reziliencia faktor: az elfogadott múlt és az emocionális stabilitás: Aki nem fogadja el a saját történetét és nem ’öleli át’ ezt a történetet, soha nem fogja tudni valóban építeni a jelenét.  A múltban lévő, megoldatlan, negatív tapasztalatok elveszik az energiát attól, hogy  egészséges életünk legyen és  reziliensen,  érzelmileg stbilan haladjunk előre.  Természetesen nem arról van szó, hogy mindent meg lehet ’oldani’ a múltból, vagy hogy mindent magunk mögött tudunk hagyni. Az elfogadás azzal kezdődik, hogy  beismerjük, hogy emberi lények vagyunk, akiknek vannak gyönyörű megélt tapasztalatai  ugyanúgy, mint  sok sebbzettsége is. Mindegyikünknek vannak teendői  a személyes lelki sebeivel. Van-e elég bátorságom ahhoz, hogy szembenézzek a sebbzettségemmel és azt mondjam: ez az én lelki sérülésem, ez is része a saját énemnek?  Felvállalom-e a felelősséget, ahol lehet és megbocsátok-e saját magamnak és  mindenki másnak is, aki okozta számomra ezeket a sérüléseket?

Második reziliencia factor, amivel a tréningen foglakozzunk az az  optimizmus és a hit.
Köztudott, hogy az optimista emberek  egy  nagyobb csapás után is sokkal gyorsabban regenerálódnak mint a többi ember. Optimizmus alatt  elsősorban egy pozitív hozzáállást értünk  (eső után jön a napsütés …) A  pozitív rácsodálkozás  szintén sajátja  az optimista embereknek, mert képesek rácsodálkozni , újrafelfedezni az élet apró örömeit. A gyerekek sokkal jobbak ebben, mint mi felnőttek! Újratanulhatjuk ezeket! Éppen nekünk, akik rohanunk folyamatosan egyik talákozóról a másikig van leginkább szükségünk arra, hogy nézzünk kőrben magunk körül, örüljünk a kis dolgoknak, tudjunk rácsodálkozni ezekre.

 Végül egy kis gyakorlat-javaslat:

  1. Készítsz egy listát 10 ember nevével, akiknek hálás vagy, hogy az életed részei és mindenkiről írj   5 dolgot, amiért nagyra tartod őket.
  2. Ezután válassz ki  3 embert a 10-ből, akinek megírsz egy  kis köszönő levelet (thank you note-ot) arról, hogy  mit becsülsz bennük,miért vagy nekik hálás.
  3. Készíts egy listát arról az 5 dologról,  amiért hálás vagy a szakmádnak. (például: állandóan találkozom érdekes és inspiratív emberekkel;  együtt dolgozhatok  igazán  professzionális kollégákkal, akik a barátaim is egyben; támogathatok embereket; sokat  olvashatok;  felfedezhetek új dolgokat, amelyek ki is próbálhatok  és fejleszthetem őket)

Olyan sok mindennel kell foglalkozunk nap mint nap, hogy észresem vesszük azt a hatalmas mennyiségű ‘ajándékot’, amit naponta kapunk.Éppen akkor fontos a ‘hálát’ felépíteni, amikora jól mennek a dolgaink. Ha jönnének nehezebb időszakok, amikor káoszt érzékelsz magad körül, akkor meglesz az az extra reziliencia, ami aktiválódni tud önmagadban.

Forrás: Coachszemle