Lelki egészség világnapja

A mentális egészség megőrzésének fontossága ideális esetben nem egy naphoz kötődik, mégis lehetőség ez a nap, hogy megálljunk egy pillanatra, tehetünk-e még többet a lelki egészségünk védelmében? Hogyan segíti a prevenciót az írásterápia, a művészetterápia, a meseterápia?

Lelki egészség, mint a jó-lét alapja

A WHO Ottawai Egészségmegőrzési Nyilatkozata (1986) az egészséget nemcsak passzív, megőrzendő állapotnak, hanem fejleszthető értéknek tekinti.

Mai álláspont szerint az egészségnek fizikai, mentális, érzelmi, személyiséggel kapcsolatos, társadalmi (társas, szociális), valamint spirituális dimenziói vannak, melyek kölcsönhatásban állnak egymással (McLain 1997).

“A fizikai egészség az emberi test működéséhez, a testrészek egészségéhez kapcsolódik. A mentális egészség fogalomkörébe tartozik, hogy milyen forrásokból szerezzük információinkat, hogyan használjuk fel azokat az egészségünket érintő tevékenységünkben és döntéseinkben. Az érzelmi egészség azzal kapcsolatos, hogy milyen mértékben vagyunk képesek kifejezni érzelmeinket, mennyire értjük meg saját érzéseinket és másokéit. A személyiséggel kapcsolatos egészség arra vonatkozik, hogy milyen embernek látjuk magunkat, mit szeretnénk elérni, milyen az értékrendünk, mik a céljaink, és hogyan képzeljük el, illetve valósítjuk meg önmagunkat. A társadalmi egészség körébe tartozik, ahogyan magunkat mint egyéneket látjuk, ahogyan a társadalom tagjaival együttműködünk, és hogy milyenek emberi kapcsolataink, viszonyaink. A spirituális egészség létfontosságú az általános egészség szempontjából, mert integrálja az egészség többi dimenzióját. Lényege abban fejeződik ki, hogy mi érdekel bennünket mélyen, és hogyan viszonyulunk a dolgokhoz.” (epa.oszk.hu)

lelki7

Terápiák a lelki egészség megőrzésének érdekében

Az írásterápia nagy mértékű önreflexiót kíván, elsősorban az önismeret növelésében, a saját élet feletti kontroll visszaszerzésében nyújt segítséget. Az írás szembenézés, elfogadás, újragondolás, iránykijelölés. Az írásterápiás gyakorlatok által az újszerű megközelítésmódok révén a problémák lehetőségekké válnak, amely során az ember felszínre hozhatja rejtett tartalékait. Az írásterápia által így tudatosabbak, eredményesebbek lehetünk a mindennapok során.

Milyen előnyei vannak az (kéz)írásnak?

  • Jobb leírni, gondolatainkat és érzéseinket, mert a régi közhely igazsága szerint „az írás megmarad”, így ahhoz, hogy nyomot hagyjunk, következetesen végiggondoljuk írandókat, valamint jobban megválogatjuk a szavakat, melyektől azt várjuk, megőrizzék belső lelki történéseinket.
  • Jobb leírni, gondolatainkat és érzéseinket, ha felkészültünk a valódi problémamegoldásra, mert önmagunknak nem hazudhatunk. Amikor mással megbeszéljük a történteket, mindig ott bujkál annak szándéka, hogy „jó képet” mutassunk a másiknak önmagunkról.
  • Jobb leírni, gondolatainkat és érzéseinket, mert az önreflexió, valamint az önvizsgálat a visszajelzés egy formája, amelynek célja, hogy eldöntsük, szükséges-e módosítanunk életvitelünkön, hogy jobban érezhessük magunkat a mindennapokban.
  • Jobb leírni, gondolatainkat és érzéseinket, mert a kézírás lelki transzformátorként, a külső és belső világ közötti összhang megteremtését segíti: a külső hatások kiírása magunkból, segít, hogy új nézőpontokat találjunk a problémák megoldásához, és ennél fogva az én-védelmet szolgálja. Ha pedig belső világunkat rendezzük, az kihat a külvilággal való kapcsolatunkra is: jobban érezhetjük magunkat a környezetünkben, harmonikusabb lehet a kapcsolatunk a számunkra fontos emberekkel.

A művészetterápia a képzőművészet, a zene és a tánc eszköztárát használva az alkotás által valósítja meg jótékony hatását. Az alkotás, valamit létrehozni, ami egyedi, pillanatnyi, mégis akár katartikus is lehet. A művészetterápia az önmegismerés, az elfogadás, a traumákkal való szembenézés lehetséges módja, amely új utakat nyit meg saját életünk még teljesebb megéléséhez.

A meseterápia sem a pszichológia oldaláról közelít, nem a háttérben húzódó lelki struktúrákat kutatja, hanem arra biztat, hogy engedjük be a történetbe kódolt közösségi tudást. A terápia a mesék bölcsességéből merít, abból a tudásból, amellyel a mesehősök mindig képesek megoldani a problémákat. Az összes mesének mindig ugyanaz az alaphelyzete: van egy egyensúlyi állapot, amely megbomlik, és van egy hős, aki ebből a megbomlott egyensúlyból kiutat talál. A mesék nem arról szólnak, hogy minden rendben van, hanem arról, hogy minden rendbe hozható. Nem ismerünk olyan mesehősöket, akik feladták, és történetük az egyensúly helyreállítása nélkül fejeződött volna be. A Boldizsár Ildikó által létrehozott terápia a meséknek ezt az alapvetését használja fel. Hogy igenis meg lehet oldani mindent, még akkor is, ha a megoldáshoz vezető úton tizenkét fejű sárkányok állnak. Ha a mesehősöknek sikerül, nekünk is sikerülhet, csak engedni kell, hogy a mesékbe kódolt tudás segítse saját életünket. A szerző állítja, hogy az életben minden helyzetnek megvan a mesebeli párja, de mindenki csak annyit ért meg egy meséből, amennyit el tud viselni. (Meseterápia, Boldizsár Ildikó)